Emisiune TV despre Codreanu și Antonescu

Felicitari, Domnule profesor !
Ati punctat niste adevaruri cheie, pe care multi romani nu le cunosc.
Ar fi minunat sa continuati cu astfel de prezentari ale subtilitatilor ascunse de istoria oficiala care deformeaza detaliile cele mai importante ale argumentelor noastre spre a ne transforma in criminali, cei mai mari eroi !
Treaba foarte usor de facut daca suprimi dreptul la autoaparare ale unui popor.
Deformandu-i gesturile .

ION COJA THE BIGGEST LIAR OF HISTORY!
Hungary never deported such huge number of jews, 460.000. Not even the total population of jews in Hungary was not more then 320.000 jews!

Himmler deported from Hungary no more then 40.000 jews, innocent civilians, whos relatives served in Hungarian army and fought against USSR in Stalingrad.

Ion Coja It is high time for Jews and Hungarians
to find out the truth.

Who in fact sent 460,000 Jews from Hungary to Ausch
witz?
For many years I was also led to believe, as everyb
ody else, that Hungarians, unlike Romanians,
sent their fellow Jewish citizens to Auschwitz. It
is a well known and much publicized fact that,
in 1944, several hundred thousand Jews were sent by
train to death camps from where very few
managed to find their way back. I myself have writt
en several times about this, in the footsteps
of the pre-1990 official historical and scholarly l
ines of thought, according to which Hungary’s
Jews were subjected to ruthless extermination while
most of those from Romania escaped.
Winston Churchill himself spoke about this episode
in Hungary’s history, calling it humankind’s
most repugnant crime. This was also the title of on
e of the chapters in my 1991 book
Transilvania Invincibile Argumentum
(Irrefutable Arguments about Transylvania), written
well
before 1990.
I used the title of this chapter again in my 2004 b
ook
Protocoalele Kogaionului (
Protocols of
Kogaion,) but this time it was simply to follow my
earlier assertions regarding this subject. Now,
I will do that once more, but this time by declarin
g that neither Hungarians nor the Hungarian
authorities were responsible for the 1944 Hungarian
Jewish tragedy! I would venture to say, not
even the Germans!… But the Jews themselves!
And yet, seven years after the publication of my
Protocols,
I find that my hypotheses have not
reached one single Hungarian. This is of course my
fault as I was never really able to market my
writings. So, here I am again, one of the many reas
ons being to give the young Csikszereda
[
a
city in Transylvania
]
hockey players another reason to be proud that the
y are Hungarians and
not, God forbid, Romanians…
After 1990, as we all know, Romanians suddenly disc
overed that they were also being accused
of the Holocaust. The accusers were Jewish authors
of dubious background. Overnight they
became Romanian Holocaust experts. Considering myse
lf rather well-informed, I responded to
the accusations. This is how I got involved, willin
gly or unwillingly, in this controversy which
means that, once you are in it, you have to go to t
he bitter end or, in other words, I had to get
further informed on this issue. This is how I came
to understand how much the well-known
Hungarian accusations are totally groundless. I rep
eat: groundless! They are made up or, in the
best (worst) case scenario, exaggerated.
Recapitulating, let me emphasize that the decision
regarding the fate of Hungary’s Jews, about
those sent to Auschwitz, was not made in a Cabinet
meeting, or in the Budapest Parliament. Not
even in a Nazi meeting. The decision was taken by a
Jewish initiative at the highest level, i.e.: by
the Jewish Agency’s Salvation Committee!
My assertions are based on data contained in Roger
Garaudy’s work,
The
Case of Israeli Zionism
(the Romanian language publication’s title is
Procesul sionismului israelian
). No one has yet
discredited these facts. Roger Garaudy is a well-kn
own leftist figure with a democratic outlook,
but without any party loyalty, who has received sev
eral criticisms from different quarters about
his latest writings because of their so-called anti
-Semitic nature. Yet, no one has been able to
accuse him of disseminating false or distorted fact
s. All the facts I borrowed from Roger
Garaudy regarding this issue come from Jewish write
rs or institutions. Let me quote further from
Protocoalele Kogaionului
( p. 77-79). We learn from Roger Garaudy that in o
rder to go to
Palestine, it was not enough to be of Jewish descen
t. One had to be a ‘’good’’ Jew, one with
higher attributes. To be able to go to Palestine, J
ews had to prove that they were made of such
mettle as to not be a burden to the future state of
Israel (p. 47).
Already in 1935, a prominent Zionist leader, Ytzhak
Gruenbaum reminded us that there was a
need to authorize the selection of immigrants and t
hat they should not accept everybody (same
page). It appears that the ratio of Jews living in
Hitler-occupied territories in Europe and
unworthy of entering the Holy Land reached 90%! The
refore, the problem faced by Jews
expelled from Europe by the Nazis and whom Zionists
where slow to accept in Israel finds its
source primarily in the Zionists’ doctrines. They l
ooked at the problem not from the point of
view of readiness to help but based it on the count
ry’s needs (same page). The wording found in
other Zionist doctrines is far more explicit, steep
ed in pragmatism, cynicism and inhumanity.
For example, take a look at the 1943 Memorandum of
the Jewish Agency’s Salvation
Committee: ‘’Should we help everyone who needs help
regardless of their personal attributes?
Shouldn’t we give the whole thing a national and Zi
onist label and try to save those who might
be useful to the land of Israel and Judaism? I know
that this line of thinking might seem inhuman
but we must point out clearly that if out of 50,000
people we could save 10,000 who could
contribute to the country’s rebirth and consolidati
on instead of 1 million Jews who would be a
burden on the country, then we must restrain oursel
ves and save those 10,000, notwithstanding
the cries for help and recrimination of the 1 milli
on left aside.’’ (p. 47-48). So, when it came
down to the choice between the 10,000 useful Jews a
nd the 1 million unfit, the Zionists were
only interested in the 10,000. The other 1 million
(or six) were completely expendable –they
could even die—as far as the Zionists were concerne
d, and their death would not be considered a
loss. This possibility didn’t seem to bother any Zi
onist leader. Quite on the contrary: it seemed to
suit their interests.
At the same time, the above passage reminds us of w
hat exactly took place when Jews arrived at
Auschwitz: they were divided into two groups accord
ing to their characteristics, precisely based
on their usefulness. Those who could contribute to
the German war effort, –i.e. strengthening the
country– were kept alive. The rest, who were only
a burden on the Nazis, became human
garbage and quickly ended their earthly lives.
It may also be added that the above statements come
not from a heartless and confused
individual but from an institution. And yet, they a
re full of endless contempt for humanity: they
were not just simple words but they had very real a
nd concrete consequences, and in a most
marked way, for the lives of several hundred thousa
nd, or perhaps several million people, if we
take into account the Holocaust which has been rece
iving so much media attention, not to
mention all the details about Jewish suffering pres
ented by lamenting public relations gurus. It is
only in literature that we are accustomed to such s
trong cynicism and contempt where such
exaggerated behaviour and situations serve an artis
tic purpose and where consequences remain
strictly at that level. In this case, however, such
statements have an unmistakable deadly and
homicidal purpose. So what happened to the famous J
ewish solidarity? Why did it fail here? Or,
dare I say, perhaps even turn into a lack of simple
human solidarity?
At the same time, these Zionist statements testify
to the existence of two categories of Jews.
They bring to light an outlook on life and a pragma
tism hitherto unknown in history which leave
everybody breathless, whether Christians or Jews. I
n other words, a simple philanthropic gesture
to save the German Jews would only have been inconv
enient and caused problems to the
Zionists, especially since the greater the catastro
phe, the smaller the chances of saving them.
‘’We can intervene on behalf of Jews in Germany if
they bring their wealth to Palestine. The
current immigrants don’t get that chance because th
ey want to come empty-handed.’’
‘’Therefore, they can’t offer anything to Yishuv (I
srael’s name before it was recognized as an
independent state in 1948) and we can’t expect anyt
hing else than what we have determined so
far about most of the Jews of Germany: total estran
gement from, even antagonism towards the
territory of Israel, the absence of respect towards
anything that is Jewish; a multitude of people
with no connection to Zionism and who lost all sens
e of nationality.’’ (p. 48). Here are Roger
Garaudy’s comments: these quotes show clearly the d
ifference between Judaism as a religion,
which I respect, and the nationalistic and oppressi
ve political Zionism, which I condemn.
Moreover, these ideas and statements show clearly t
he deceit and duplicity of those who today
weep over the very same victims they refused to sav
e. (p. 49).
This is worth repeating: ‘’the deceit and duplicity
of those who today weep over the very same
victims they refused to save!’’
In other words: Jews who refused to save Jews! Why
? Because they were poor Jews, Jews who
came empty-handed …
It is becoming ever so clear that during World War
II the Jewish elite perpetrated an artificial
selection among those Jews who were charged with po
pulating the future Israel, those who had
to survive the war. On one side stood those Jews wh
o were programmed to be Israelites, who had
to be quality Jews, infused with Zionist ideas, rej
ecting the melting pot notion that more and
more Jews were silently accepting. On the other sid
e stood the poor Jews who, in the Zionists’
eyes, were simply a human multitude without any con
nection to Zionism, lacking any national
Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják!
Ki küldte Auschwitzba a 460.000 zsidót Magyarország
ról?
Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyar
ok, a románokkal
ellentétben, Auschwitzba küldték, a halálba, polgár
társaikat, a zsidókat.
Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zs
idókat a haláltáborba
vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza.
Az eset jól ismert és
sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a té
máról, az 1990 el
ő
tti
hivatalos történelemtudomány nyomvonalát követve, m
iszerint amíg a romániai
zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarország
iak egy durva
megsemmisítésnek voltak alávetve.
Maga Winston Churchill is beszélt err
ő
l a magyar történelmi eseményér
ő
l,
mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról
. Ez volt az 1991-ben
megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum
cím
ű
könyvem egyik
fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 el
ő
tt íródott.
Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megj
elent Protocoalele
Kogaionului cím
ű
könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem rég
ebbi
állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra,
kijelentve, hogy az
1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a ma
gyarok a hibásak sem a
magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám! H
anem a zsidók!
Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt
tapasztalom, hogy
hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem
. Ez természetesen az én
hibám els
ő
sorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaima
t.
Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül
az egyik, hogy a
csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek
legyenek arra, hogy
magyarok és nem, Isten
ő
rizz (!), románok. . .
1990 után, mint ismert, a románok is azon kapták ma
gukat, hogy
holokauszttal vádolják
ő
ket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó szerz
ő
k
voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokausz
t szakért
ő
i lettek. Magam
elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak
a vádakra. Így kerültem,
akarva- nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha bel
ekerültem, akkor végig
kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebb
en a témában. Eljutottam
oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jó
l ismert magyar vádak!
Ismétlem:
megalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrossz
abb!) esetben is
eltúlzottak.
Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, a
kiket Auschwitzba
küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti
parlamentben döntöttek.
Még nem is egy náci gy
ű
lésen. A döntés a legmagasabb szint
ű
zsidó
kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmen
t
ő
Bizottságában!
Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli
cionizmus pere cím
ű
munkájának adatait használtam (a romániai kiadás cí
me: Procesul sionismului
israelian). Ennek a munkának az adatait még senki n
em vonta kétségbe. Roger
Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratik
us beállítottsággal,
mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapot
t kritikát egyesekt
ő
l az
utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miat
t, de senki sem tudta
felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített ad
atokat tett közzé. Roger
Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcs
olatban, amelyek
mindegyike zsidó szerz
ő
kt
ő
l vagy intézményekt
ő
l származik. Idézek továbbá a
Protocoalele Kogaionului cím
ű
írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól
megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt el
egend
ő
a zsidó
származás.
Jó min
ő
ség
ű
zsidó kellett legyen, magasabb min
ő
ség
ű
anyagból gyúrva. A
zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az v
olt,
hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhér
e (47-ik oldal).
Még 1935-ben egy jelent
ő
s cionista vezet
ő
, Ytzhak Gruenbaum felhívta a
figyelmet arra, hogy meg kell, legyen a felhatalmaz
ásuk arra, hogy a
bevándorlókat kiválogassák, és ne fogadjanak be
-2-
mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy t
ű
nik, hogy a Hitler által elfoglalt
Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok
a Szentföldre való
belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik ált
al el
ű
zött zsidók
problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadn
i Izraelbe els
ő
sorban a
cionista doktrínából ered. A problémát nem a segít
ő
készség oldaláról, hanem
az ország szükségleteinek szemszögéb
ő
l kezelték (ugyanaz az oldal). Más
cionista doktrínák szövegei sokkal kifejezettebbek,
embertelen cinizmustól
és pragmatizmustól átitatva.
Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Meg
ment
ő
Bizottságának
Memorandumában: Vajon mindenkit kell, segítsünk, ak
inek szüksége van
anélkül, hogy figyelembe venn
ő
k az egyének jellemz
ő
it? Nem kellene az
egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és me
gpróbáljuk megmenteni
azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és
a judaizmusnak? Tudom,
hogy embertelennek t
ű
nik a probléma ilyenszer
ű
felvetése, de világossá kell
tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert a
z 50.000-b
ő
l, akik
hozzájárulnak az ország meger
ő
södéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy
az 1.000.000 zsidó aki teher lesz az országnak, akk
or vissza kell fognunk
magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a k
ívül maradt millió,
elkeseredett kérése és szitkozódása, ellenére is (4
7-48-ik oldal).
Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkal
matlan közül a cionistákat
csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy
hat) zsidóval történhetett
bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett vesztes
éget a cionistáknak. Ez a
lehet
ő
ség nem zavarta egyik cionista vezet
ő
t sem!
S
ő
t, úgy t
ű
nik, hogy éppen az
ő
k érdekeit szolgálta!
A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi
is történt az Auschwitzba
érkezett zsidókkal: két táborra osztották
ő
ket a jellemz
ő
ik alapján, éppen a
hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshe
z hozza tudott járulni
(az ország megszilárdításához) az életben maradt. A
többiek, akik valóságos
teher voltak a nácik számára is, mint emberi hullad
ékok gyorsabban
befejezték földi pályafutásukat.
Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy inté
zmény adta ki, nem pedig
egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az
emberiséggel szembeni
határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilat
koztatások szintjén,
hanem nagyon is konkrét és reális következményei le
ttek meghatározva
százezrek életét vagy esetleg milliókét, ha a media
tizált holokausztot és a
zsidó szenvedést sirató propagandisták adatait vess
zük alapul. Ilyen mérv
ű
cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekbe
n vagyunk megszokva,
ahol
a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának m
ű
vészi szerepe van és a
következmények is csak ezen a szinten maradnak. Ebb
en az esetben ennek a
szövegnek kimondottan gyilkos, emberirtó szerepe va
n. Hol van innen a híres
zsidó szolidaritás? Miért nem m
ű
ködött? Az emberi szolidaritásról nem is
merek beszélni!
Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle min
ő
ség
ű
zsidókról, egy
gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig
a történelemben nem
létez
ő
pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden
normális embert,
zsidót vagy keresztényt: Egy egyszer
ű
filantropikus mentése a németországi
zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a c
ionistáknak, f
ő
leg hogy a
mentés esélyei annál kisebbek, minél nagyobb a kata
sztrófa. A németországi
zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek Paleszt
inába hozzák a
vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez
az el
ő
nyük, mert üres
kézzel akarnak jönni.
Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez
volt Izrael neve, miel
ő
tt
1948-ban elismerték volna független államként), és
nem várhatunk másra, mint
amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidó
k nagy részér
ő
l: teljes
eltávolodást, s
ő
t ellenséges magatartást Izrael földjével szemben,
a
tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embe
rtömeg, amelynek semmi
köze a cionizmushoz, és amelyikb
ő
l teljesen kihalt a nemzeti érzés
(48.oldal).
-3-
Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése v
ilágosan mutatja a
különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztele
k és a nacionalista,
leigázó politikai cionizmus között, amit elítélek.
Mi több, ezek a szövegek
világossá teszik azoknak a csalását és álnokságát,
akik ma siratják azokat
az áldozatokat, akiket nem akartak megmenteni.(49.o
ldal).
Megjegyzend
ő
mondat: azoknak a csalását, akik siratják azokat a
z
áldozatokat, amelyeket nem akartak megmenteni!
Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni!
Miért? Mert szegény
zsidók voltak, üres kézzel. . .
Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a z
sidó elit egy mesterséges
szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik
a jövend
ő
Izraelt kellett
benépesítsék, akik a háborút kellett átvészeljék. A
zok a zsidók, akik
izraelitának voltak proklamálva, azok min
ő
ségi zsidók kellettek, hogy legyenek:
cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi n
emzetbe való beolvadást,
amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadot
t. A másik oldalon a
szegény zsidók, akik a cionisták szerint egy embert
ömeg, akinek semmi köze
nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával
, és amely nem mutatott
tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezér
t
ő
ket a megmentésb
ő
l ki
kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen h
at millió? .
A híres hat millió?
Jegyzet: A fentiekb
ő
l egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd, hipoté
zis
állítható fel, ami a cionista doktrína szövegeib
ő
l
levezethet
ő
: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem vis
eltettek
tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!
Egyel
ő
re csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy kés
ő
bb leellen
ő
rizhessem,
más megfelel
ő
dokumentumokkal. Lehet, hogy megteszik mások ezt a
z
ellen
ő
rzést. Más hozzáért
ő
bbek, tanultabbak. . .
Milyen helyzetben voltak a magyarországi zsidók ebb
ő
l a cionista szemszögb
ő
l
nézve?
Ő
k arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az
asszimilációra vagy már
asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan
ő
k magyarnak vallották
magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy m
ás lojalitási teszteken.
Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó
volt, aki ott hagyta
volna a komfortját, amiben itt élt, azért, hogy Pal
esztinába menjen, és ott
mindent kezdjen elölr
ő
l. A zsidók is emberek! H
ő
s és vértanú nép nem
létezett soha. . . Csupán a cionista doktrína követ
te ezt: kiválassza az
eljövend
ő
Izraelnek azokat a zsidókat, akikb
ő
l egy h
ő
s és vértanú nép
legyen. . .
Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem é
lvezték a cionista
vezet
ő
k szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem
méltóak, hogy a
Szentföldre lépjenek?
Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului cím
ű
könyvb
ő
l, 77-79. oldal.
Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a
nácik által elfoglalt
országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberan
yag, amelyikb
ő
l az
Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként
is kiválasztott nép),
hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva Palesztin
ába és melyik gyengébb
min
ő
ség
ű
, hasznavehetetlen és nemkívánatos, az marad a náci
k
rendelkezésére. Ezt mondja a nagy cionista Ben Guri
on is, az új Izrael állam
els
ő
elnöke: azt a kisebbséget, amelyet meg lehetett me
nteni, ki kellett
választani a palesztinai cionista projektnek megfel
el
ő
en (44.oldal).
Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a
h
ő
s és vértanú
kisebbséget és a hat milliós többséget hagyták a ki
végz
ő
táborok gondjára.
Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsid
ók alkották a többséget,
mint következtetést alátámasztja, expressis verbis
(kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet
Rudolf Kastnerrel
kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal
való kollaborálásért
ítéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták
, hogy egyetértésben a
cionista vezet
ő
kkel (akik közül a legtöbben a per idején miniszter
ek voltak)
Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés
Roger Garaudytól)
kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, min
t az eljövend
ő
Izrael
építéséhez szükséges emberekr
ő
l, annak fejében, hogy meggy
ő
zi a 460.000
magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszer
ű
áttelepítésr
ő
l van, sz
ő
,
semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való s
zállításról.
Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosság
ok mind a Zsidó Ügynökség
és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával tö
rténtek (44.oldal).
Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynö
kség és a Nemzetközi
Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a
gyilkosságok. . . vagyis a
magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó
Ügynökség és a
Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával, vagy p
ontosabban,
hozzájárulásával történt.
Néhány tisztázó kérdés:
Az Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehet
ő
en mind szuper-tehetségek
volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj vá
rományosa. Megtudták
ő
k
valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadult
ak Németországból és
kerültek Palesztinába?
Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?
Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése
a Zsidó Ügynökség és a
Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt
, akkor miért vádolják
még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magya
rságot úgy általában a
460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával é
s meggyilkolásával 1944
tavaszán?
Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van s
zó: a holokauszt
folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winsto
n Churchill szerint az
emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Évek
en át ez a gyilkosság a
magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók
kitelepítését olyan
túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket i
s elámították. Roger
Garaudy azzal az aprósággal szolgál, amellyel megse
mmisíti a magyar
hatóságok
érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vago
nokba, hiszen a saját
cionistáiktól biztosítást kaptak arra, hogy csak eg
y egyszer
ű
áthelyezésr
ő
l
van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hog
y csak egy egyszer
ű
áthelyezésr
ő
l van szó, a cionista vezet
ő
k szemében még inkább egy plusz ok
lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge min
ő
ség
ű
, haszontalan, aki megérdemli
a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat,
egyszóval méltatlanok
voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.
Évekkel el
ő
bb, különböz
ő
alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség
történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, kül
önbséget téve a magyarok
ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok ember
iessége és t
ű
r
ő
képessége
között. Úgy hiszem, vissza kell, vonjam akkori megá
llapításaimat és
véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem
nem volt teljes!
Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és ké
sz! Sajnálatos módon
nem azért kell, visszavonjam vádjaimat, mert nem ig
azak, nem egyeznek a
tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másokna
k kell, azokat címezzem!
Vádjaimat fenntartom, csak másnak kell címeznem, am
elyre Roger Garaudy
kényszerít: a cionizmus! A cionizmus a hibás a 460.
000 magyarországi zsidó
sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával
az Auschwitzi kemencékbe
szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezet
ő
k jóváhagyásával. . . S
ő
t a
cionisták közrem
ű
ködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger
Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felel
ő
sek az emberiség
legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a min
ő
sítés Winston Churchillt
ő
l
származik. Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljese
n ártatlan zsidó esett
áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség legv
isszataszítóbb
gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gy
ilkos szerz
ő
i cionista
zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A vi
sszataszítóságát még
inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidó
k ezzel a gyilkossággal a
magyarokat vádolták meg.
Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.
Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és
a bárhol él
ő
magyarok
tudomására hozhatom, hogy nem az
ő
vállukat nyomja ez a népirtás. Ideje,
hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek
megfelel
ő
en
reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk
megtudják az igazságot
és reagáljanak ennek az igazságnak megfelel
ő
en!
Mert ez az igazság lényege.
És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervez
ő
je Eichmann, nem volt
véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja
?
ION COJA
2011. december 22. v